Itt van a Tel, itt van ujra...

Ismet majdnem megtortent, de most figyeltem es sokkal ovatosabban kozelitettem meg a ho-kerdest, mint majdnem napra pontosan ilyenkor egy evvel ezelott, amikor is 12 oran keresztul jottunk haza a melobol, mert a hoban-dugoban ragadtunk. Igy a 34. telemen mar nem szeretem annyira a havat, mint az elozokben, ennek nagyreszben az az oka, hogy hatsokerekes autom van, masreszt, hogy itt nem kotelezo a teligumi es nekem nincs is, ennek a ket dolognak koszonhetoen az autokazas hoban olyan mint golyalabbal ugrosiskolazni a mulyegpalyan.

Ma reggelre 20 centi ho hullott a Skot kozepfoldere es ez itt mar komoly kozlekedesi fennakadasokat tud okozni. Frissen, kipihent aggyal nem is tudtam masra gondolni, mint hogy a BMW-t messze elkerulom es az Inez kocsijaval megyek dolgozni. Igy is lett es semmi problemam nem is volt, amig par kamion el nem akadt egy lankassabb emelkedon es mogottuk kellett rostokolni, volt olyan is,hogy a BMW-s kollegak altak keresztbe az utakon. Mind1, viszonylag hamar 1 oras kesessel bertem a meloba, ahol az iroda 50% meg csak meg sem kiserelt bejonni dolgozni. Delutanra egyre tobb havat mondtak es jottek is a sotetebb felhok, szoval delutan haromkor, amikor meg nem volt forgalom, csendben kiosontam az irodabol es hazajottem. Itthon mar megint orias pelyhekben esett a ho es 10 percen belul ujra vastag feher hotakaro lepte el az addigra mar letisztitott utakat. Szerencsem volt....sokan biztos megint egy hosszu utnak neznek elebe. En tanultam az esetbol es tiszta lelkiismerettel fogok itthon hatradolni es rohogni a hiradon, amikor nezem a kanyargo kocsisorokat a kozlekedesi hirekben.  Most meg mindig esik, holnap majd kinezek es ha szep feher a taj, akkor visszafekszek aludni es ugy csinalok mint minden joravalo kolegam.