Utolso...

Vegyes erzesek kavarognak az emberben,amikor az utolso napjan az irodajaba megy ahol mar evek ota dolgozik es az emberek koze, akiket nap mint nap latott es jovohettol nem lesznek. Masok jonnek, uj arcok, uj ellensegek, uj baratok. Kicsit sajnalom a munkam, mert szerettem, jo volt itt dolgozni, mert nagyon laza volt es tenyleg rugalmasan dolgozhattam. Ha megvolt a melo, nem erdekelt senkit, hogy en hol vagyok, otthonrol dolgozok, vagy korabban lelepek. Ez kicsit hianyozni fog, mert mostantol, mindent orarol orara fel kell jegyezni, mert ahany orat dolgozok, ok annyit fognak fizetni. Mostantol nem lesz szabadsagom, betegallomanyom. Ha nem vagyok bennt, nem kapok penzt.
Tegnap kipakoltuk a BMW-t, Roxana meg ment egy tiszteletkort a kocsi korul es elkoszont az autotol, amivel hazahoztuk a korhazbol azon az augusztusi delutan.

Talan a kocsi amit a legjobban sajnalok en is es az Inez is. Jo auto volt es szinte eszrevetlenul raktuk bele a 25ezer km-t az elmult 14 honap alatt, amig a csaladhoz tartozott. Most mar itt all kinnt az iroda elott es varja, hogy visszadjam a kulcsait az illetekeseknek.
Inezt megkertem, hogy csnaljon Kokuszgolyot, hogy hozzak be a kollegaknak, hogy velem unnepeljek a tavozasom. Eddig mindenki oda-vissza van a golyoktol, hatalmas siker.
Delutan leadom a laptopom, telefonom es a kocsim, aztan hazamegyek es iszok egy Whiskyt az elmult evekre, a cegre, ami megalapozta a jovonket es elinditott az uton,amin most is jarunk.