Szivbol

Olvasom a hireket, hogy otthonrol mindenki kulfoldre akar menni, hogy kulfoldon milyen jo es Magyarorszagon mar alig lehet megelni.
Sajnos en is a sajat szememmel lattam es ismeroseim sorsan keresztul tapasztalom, hogy tenyleg nem konnyu otthon, de vajon itt minden olyan konnyu, mint ahogy otthonrol latni?
Arrol sajnos nem tudok meselni, hogy mi lett volna, ha csak ugy nekiindulok a nagyvilagba, lesz ami lesz alapon. Aki ismer engem az tudja, hogy amerikaba is szervezett uton jutottam ki es Skociaba is ugy jottunk, hogy vart minket a kocsi a repteren es vitt a szallasunkra es a munkahelyre. Szoval a mindent feladok es lesz ami lesz temahoz nem tudok hozzaszolni.
Lassan 6eve lakunk Skociaba es 6 eve haljuk, hogy milyen jo nekunk es milyen rossz nektek.
Ezt sokfele keppen lehet ertelmezni, de mindenki mashogy latja. Mashogy latod te es mashogy en.
Te azt latod, hogy kulfoldon elunk, jol elunk, nincs okunk panaszra es amikor meglatogattal egy szep orszagot ismertel meg Skocian keresztul.
Akkor most probaljuk meg megnezni, hogy hogy latjuk mi, akik elik ezt az eletet es mi vezetett el idaig.
Eloszor is otthon mindketten sokat tanultunk es dolgoztunk, hogy megteremtsuk az alapjait a kulfoldi eletnek. Nem terveztuk, hogy kijovunk, de a munkabol adodo lehetosseget megragadtuk es igy biztos ugrasnak tunt a 'nehany evre' tervezett Skocia munka. Inez is sok even keresztul dolgozott Londonban, hogy kello tapasztalatott szerezzen az orszagvaltas kerdeseben.

Tehat nem az volt, hogy mindent a szerencsenek koszonhetunk, kemenyen dolgoztunk, tanultunk csak a lehetossegert, hogy most itt lehessunk. Tudom, sokan kozuletek sokkal kemenyebben dolgoznak es tanulnak, mint mi, de itt jott kozbe a szerencse faktor, hogy jott ez a Skociai lehetosseg es a batorsag, hogy eleg batrak voltunk belevagni.
Most igy visszanezve, akkor azt hittem, hogy jo melom van, ceges kocsi, telefon minden. Inez sem panaszkodhatott sot, sikerult vegyunk egy kis lakast, persze hitelre es eltuk a normal eletet. Sajnos hamarosan kezdtuk latni, hogy honaprol honapra fogy a penzunk es egyre nehezebben jovunk ki a tartalekainkbol.....
Ekkor jott az ajanlat, ami nem is ajanlat volt, hiszen en mentem es kutattam fel a lehetosseget, amit szerencsenkre, el is fogadtam es innen mar minden tortenelem....
De mit adtunk fel es mit kaptunk cserebe?
Otthonhagytunk mindenunket, csaladot, baratokat, utcakat, tereket es az egesz elozo eletunket. Olyan mintha 2007-be ujja szulettunk volna, mert ez mar nem az elozo eletunk folytatasa, ez egy teljesen mas elet.
Az elso evunkben eleg nepszeruek voltunk, sokan kijottek, meglatogattak, utaztunk rengeteget, nagyon jo volt. Aztan szep lassan 'kimentunk' a divatbol, aki akart volt nalunk,aki nem az nem is fog jonni. Szep lassan fogynak az e-mail-ek a 'baratok' postafiokombol. Karacsonykor nincs ajandek, szulinapkor nincs buli, nincs ajandek. Itt vagyunk egymasnak, de szamunkra mindenki Magyarorszagon maradt. A csaladot csak a Skype-on latjuk a baratok meg mar csak a facebook-on ismernek meg es ott sem mindig.
Van egy gyonyoru lanyunk, aki csak a laptoprolismeri a nagyszuleit es az unokatesoit szinte nem is ismeri. Hetvegen, hetkoznap, unnepnap igy vagyunk harman egymasnak. Nem tudunk elugrani baratokhoz, nagyszulokhoz, vendegeket hivni, megmutatni Roxanat vagy akar meglatogatni a reg latott ismerosoket.
Itt minden gyereket a nagyszulokhoz dobnak be, ha kell egy kis kikapcsolodas a szuloknek. Nekunk 1 evesen bolcsibe kellett adni Roxanat, mert addig szolt a 'gyes' es utana vissza kellett volna fizetni. Itt nincs nagyink,aki majd vigyazz ra, aki atjon,ahova atvisszuk.

Szulinapokra, bulikra, rendezvenyekre nem hivnak meg, mondvan ugysem jonnek el.
Ha mi elmennek szorakozni, moziba kire hagyjuk a gyereket, aki nem vadidegen es meg is bizol benne?
Szerencsere itt is vannak barataink, de eleg limitalt szamban, de ok mar az uj a mostani eletunk baratai es szerintem ok is hasonlo gondolatokat melengetnek, mint en. De veluk osszefogva legalabb eltudjuk hesegetni a csalad es az igazi otthon hianyanak gondolatait es ujra ugy erezzuk magunkat, mintha minden a 'regi' lenne.
Az itteni idojarasrol, mar nem is beszelek. Nyaron ket nap volt, amikor rovidnadragot tudtam huzni, a legmelegebb napokon is max 22 fok van, de az mar extrem.

Lenyeg a lenyeg, lehet hogy jobban elunk mint egyesek, jo munkakank van, autonk sot autoink, de penzen meg tudod venni a multadat a csaladodat vagy a barataidat?
Mire jo hogy ha van, de nem tudod senkinek megmutatni, eldicsekedni vele, kiprobalni. Mire jo a szep taj egy jo etterem, ha nem tudod megosztani valakivel?
Szoval el lehet donteni, hogy melyik a jobb. Egy jolszitualt csaladi elet tavol az elozo eletedtol es a folyamatosan tavolodo rokonok, baratok-tol, vagy az otthoni minden rossz, semmi sem jo, de legalabb egyutt vagyunk erzes.
A szivem meg mindig hazamenne, epitene egy hazat es elne otthon, de a jozanesz azt kerdi, hogy milyen jovoje lesz ott Roxananak, hol jobb neki es hol jobb nekunk. A baratok,akik nem keresnek minket, tenyleg baratok voltak? Akik kijottek meglatogattak minket es azota hiruket sem hallotuk, tenyleg erdemesek a mi figyelmunkre, miattuk menjunk haza?
Nem tudom, de ebbol latszik, hogy nem csak neked vannak problemaid, akinek minden rossz, mert most meg nem latod az ertekeket, amik ott vannak korulotted , amit csak akkor veszel eszre, amikor elszakadsz az igazi otthonodtol.